Most lehet, hogy valamilyen felmentést vársz tőlem a cím hatására. Tudod mit? Meg is kapod. De csak részben. Nem kell seoznod. Legalábbis úgy nem, ahogy eddig tetted.

Miről is szól a seozás, más szóval keresőoptimalizálás?

Bár vannak kivételek, de a legtöbb weboldal tulajdonosnak az a célja, hogy a weboldala a keresések során a találati lista legjobb helyein jelenjen meg. Érthető, hiszen, ha egy bizonyos keresésre akár csak a második oldalon foglal helyet a weboldal, már nagyjából nulla ember találja meg. A cél tehát, hogy minél előrébb jussunk.

Hogyan seoztunk nagyon régen?

A seo hajnalán még olyan módszereket használtunk, hogy mindenféle kulcsszavakat halmoztunk fel az oldalakon, vagy esetleg elrejtettük őket olyan módon, hogy csak a keresők látták, a látogatónk nem – például fehér háttérre fehér betűvel írtunk. Később jött az az időszak, amikor ezek az elrejtett kulcsszavak nem a saját témánkat tükrözték, hanem a gyakran keresett kifejezéseket tartalmazták, mint például a szex, pornó, foci, stb. Semmi közük nem volt az oldalunk tartalmához, de a kereső ezt nem tudta, ment a rejtett kulcsszavak után, így kaptunk forgalmat a weboldalon. Az már másik kérdés, hogy ennek mennyi értelme volt.

Hogyan seoztunk nem annyira régen?

Aztán néhány év leforgása alatt igen komoly változásokon ment át a keresők algoritmusa, és az ilyen trükközések immár nem váltak be. Azt mondták, hogy releváns kulcsszavak kellenek, és azt jó sokszor kell elhelyezni a szövegben (kulcsszósűrűség néven hallhattál erről, és általában 2-8% közé tették a megfelelő értéket), hogy megértse a keresőrobot, hogy miről is írunk. Igen ám, de a keresők még nem voltak érzékenyek az olyan “népszerű és gyakran használt” nyelvek ragozásait tekintve, mint a magyar például. Ebből lettek az olyan szövegek, ahol vagy helyesírási hibának álcáztuk a ragok hiányát vagy nem megfelelő voltát, esetleg grammatikailag borzalmas mondatokat írtunk, pusztán azért, hogy a kulcsszavunkat megfelelő módon tudjuk beleírni.

Hogyan seozunk ma?

Szerencsére igen sokat fejlődött a keresők algoritmusa, és ma már felismeri, ha megcsillogtatjuk a szókincsünket egy szövegben. Így tulajdonképp nem kell mást tennünk, mint ténylegesen hasznos tartalmat adni egy témáról. Nem kell foglalkozni azzal, hogy mit hogyan ragozunk, és egy szó hányszor jelenik meg a szövegben. Csak írjunk természetesen, adjunk pozitív élményt az olvasóinknak. Hiszen épp ez az, amit a kereső is szeretne, a lehető legjobb felhasználói élményt biztosítani a látogatóknak. Ha mi is erre törekszünk, akkor minden rendben van.

Van még értelme seoról beszélni?

A szó eddigi értelmében nincs. Eddig ugye azt értettük “seozás” alatt, hogy sokszor elhelyeztük a kulcsszót a szövegben, kitöltöttük ennek megfelelően a meta elemeket a weboldalon, azokban is használtuk többször a kulcsszavakat, hogy minél relevánsabbak legyünk egy bizonyos keresésre.

A baj csak az, hogy az emberek manapság már nem kulcsszavakra keresnek, hanem sok esetben konkrét kérdésekkel fordulnak a keresőhöz, és egész mondatokat, vagy hosszú kulcsszavakat (longtail) használnak. Mivel ezek a keresőkifejezések nagyjából mindenkinél másképp fogalmazódnak meg – tehát én kereshetek arra is, hogy “Hogyan főzzek lencselevest” és úgy is, hogy “lencseleves recept”, sőt, a “nagymama lencselevese” is egy opció, ha igazi, régi ízeket keresek -, ezért teljesen felesleges egy konkrét szóra, mint kulcsszóra optimalizálni egy cikket.

De akkor mit tegyünk?

Sokkal célravezetőbb az adott témáról egy tartalmas, jó cikket írni, amiben persze megjelenhetnek olyan kifejezések, amikre előfordulhat, hogy keresnek az érdeklődők. Ebből az következik, hogy az olyan tartalomnak, ami hasznos, és több lehetséges keresőkifejezést is természetes módon – nem erőltetve – tartalmaz, kellően hosszúnak kell lennie. Rövid szövegből ugyanis nem tud egyértelműen kiderülni a keresők számára, hogy miről írunk, és kevésbé lesz átfogó és hasznos az eredmény. Persze vannak, akik a rövidebb, 2-400 szavas cikkekre esküsznek. De egy témában igazán releváns tartalmat ennél hosszabb, 1000 vagy akár 2000 szavas cikkekkel produkálhatunk.

Most bizonyára azt mondod magadban, hogy “persze, annyit senki nem olvas végig”. El kell keserítselek, csak akkor nem olvassák végig, ha nem írsz érdekesen, és nem követed azokat a szövegírási elveket, amikkel fent tudod tartani az olvasó figyelmét. Végigolvasás alatt persze nem feltétlen azt kell érteni, hogy minden szót, értve elolvasunk. Ez ritkábban fordul elő, de azért előfordul. Ha érdekesen írsz, és hasznos az olvasódnak, akkor igenis, a szöveg nagy részét el fogja olvasni.

Félre ne érts, nem azt mondom, hogy az eddigi rutinfeladatokat, hogy kitöltöd a meta elemeket, és leírod az alternatív elemben, hogy miről is szól egy kép, ne kellene megtenned. Ezek támpontok, útmutatóként szolgálnak a témát illetően a keresőknek, nagyon is fontosak. Pusztán tudd, hogy ezeknek a súlya a teljes egészhez képest igen kicsi – a fenti kép is próbálja szemléltetni, hogy igen sok (több száz) részből áll össze az egész -, így nem ettől leszel jó helyen a keresőben, hanem a teljes egész megfelelő kivitelezésétől, aminek része ezen rutin lépések elvégzése is.

De én nem tudok mindig ennyit írni…

Persze nem kell mindig erre hajtani, senki nem fogja leszedni a hajad, ha írsz 2-400 szavas cikkeket is. Tedd azt nyugodtan, kell ez is. Sőt, ha minden mondanivalód belefér 100 szóba, hát írj annyit. Mindig olyan hosszan írj, hogy mindent elmondj, amit szerettél volna. De ha a cél egy cikkel az, hogy látogatókat vonzz az oldalra, szakértőként jelenj meg a témában, és hasznos tartalmat adj, akkor bizony gyűrd fel az ingujjad, és számold a szavakat legalább ezerig. Ha tényleg szakértő vagy a témában, akkor nem kellene, hogy gondot okozzon, hogy a mondanivalód ilyen terjedelmű legyen.

Ha csak épp hírt adsz egy eseményről, ami számodra – vagy a céged számára – fontos, és szeretnéd, ha tudnának róla az olvasóid, azt nyilván nem fogod ilyen hosszan ecsetelni, beleférsz valószínűleg 50-100 szóba is. Kell ez is, a meglévő, rendszeres olvasóid látni fogják, hiszen az ilyeneket első sorban nekik írod. A keresőből érkező új, és a témád iránt érdeklődő látogatókat lesz sokkal könnyebb a hosszabb cikkekkel megtalálnod.

Mankó: Hogy lásd a mértékeket, ez a cikk például 943 szóból áll. A “Hogyan seoztunk nagyon régen” című bekezdés végénél van a majdnem 200 szó hosszúság.

Ezek is érdekelhetnek, nézd csak!